Magamról csak annyit,
Ha kíváncsi vagy rája,
Átköltöztem másik
Közösség portálra.

Retinámba égett múltam megvakított, nincs amivel lássam a jövőt. Forró, végtelen sivatagban tapogatózom, cél, irányérzék és víz nélkül, lábamnál skorpiók és mérgeskígyók. Már csak az életösztön visz előre. De nem sokáig. Egy biztos..

Az út végén, bárhol is legyen az, ott vár a hűsítő víz. A vízhordó csuklyás, köpenyes alak az örök élet vizét adja..és akkor majd végre nyugi lesz.

Érzéseket hányva,
Elindulok hátha
Találok egy helyet,
Ahol cserélhetek fejet,
És szájat és szívet,
Ha kitöltök egy ívet
Tele kérdésekkel,
Hogy milyen érzésekkel
Várom a holnapot,
Látok e új napot
Vagy inkább csillagot,
Pofontól csillogót,
Mit kaptam az őröktől,
És kérdem az ördögtől,
Miért kell a lelkem,
Mit lát ő még bennem,
Mibe lett szerelmes,
A válasz sejtelmes:

 Elszáll az agy, a szó kihagy,
Fárad a szem, azt hiszem,
Görcsben a gyomor, ez már a nyomor,
A balhé az enyém, elviszem.

Izzad az arc, kemény a harc,
Mozdul a kar, eltakar,
Nyílna a száj, de nem muszáj,
Már nem tudja, hogy mit akar.

Minden reggel, úgy kelek fel,
Hosszú a nap, és rossz a lap,
Amit az élet, amiben élek,
Leosztott régen, s a tét magas.

Lépked a láb, még megy legalább,
De lóg az orr, a vér felforr,
S forog a fej, hogy hol az a hely,
Ahol a helyzet nem komor.

 Izzik az ágyék, valami vágy ég,
Süket a fül, csendesül,
Felnyög a test, torzítva fest,
Megpihen, és lassan kihűl.

Minden reggel, úgy kelek fel,
Hosszú a nap, és rossz a lap,
Amit az élet, amiben élek,
Leosztott régen, s a tét magas.

Várok egy lapot, és kész a póker,
Kéne egy ász, de a halál a joker.

 Egy család kiköltözik az USA-ba, a kisgyereket beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:

- Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.
- Miért, miből látszott?
- Égő csigát rajzolt. - mondja az óvónő.
- Égő csigát? De hát ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házukból: Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki.. Talán volt más is?
- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat. -így az óvónő.
- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy csip, csip, csóka, vak varjúcska.?
- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.
- Csonka tehén? Hm,..Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: Boci, boci tarka, se füle, se farka..
- ...és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek?
- Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap, ..kertek alatt a ludaink megfagynak. ... Basszus!

Hülye fészbúk..kedvenc alkalmazásom használata mekkora törést tud okozni az emberben..Hányszor leírt és elmondott idézet tud újra és újra sebet ejteni, akkor amikor már azt hiszed, hogy nem...és mégis..Ezt kaptam ma lefekvéshez..és ugyanez a lebbenés a fájdalom, ami átfut rajtam amikor elolvasom és felmerül a sok régi kép..az arc, a mosoly, az érzés.. a lebbenés..:)

És már mosolygok..holott lehet hogy jobb lenne sírni, de ez most jobb..:)

Kaotikus, ide oda kapó gondolatsor, érzésből és emlékekből táplálkozó monológszerű lény..agymenetmormota..csak rág, csak rág..és lassan minden csontot elropogtat..:)

Aztán majd jól éhenhal..de addig...addig írok, gondolkodom, és érzek..a lebbenést..:)

 *Szerelem. Ahogy a szél meglebbenti a függönyt. Nem a függöny, nem a szél. A lebbenés...* /V.F. Álomhajsza/

Egy újabb szétcsapott este másnapja..az utóbbi időben lassan több lesz, mint tiszta..persze, oka az van..de ez egyértelmű..
Rövid részlet egy msn beszélgetésből.:

Róbert (mááásnap..hagyjad..) üzenete:
-na jó, Neked elárulom
-búfeelejtek
Fenris üzenete:
-mit kell felejteni?
Róbert (mááásnap..hagyjad..) üzenete:
-szerinted?
-egyértelmű h mit felejtek.
-csak lassan csapódik le
-szal számíts rá, hmost egy darabig ilyen leszek..
Fenris üzenete:
-még mindig a Rózsát?
Róbert (mááásnap..hagyjad..) üzenete:
-igen
-és nem lesz rövid
Fenris üzenete:
-meghalsz mire túljutsz rajta...
Róbert (mááásnap..hagyjad..) üzenete:
-attól félek, h igazat beszélsz..

 Szobám falán óriás én,
Elcseszett nap torz reggelén,
Mozdulatlanná a fájdalom láncol,
S az asztalomon gyertyaláng táncol. 

Játszik a fény és játszik az árnyék,
Legbelül mélyen egy őrült vágy ég,
Érzelem táplálja, nem lohad soha,
E pusztító tűznek testem az otthona. 

Álmomban éltem és kevésbé égtem,
Magasan jártam és csak alig féltem,
Kerestem a szót, mi elmondja nekem,
Mi is az érzés, és mi a félelem. 

Az élet visszaránt, a szó hiánya fáj,
Kínomban mosolygok, groteszk ez a báj,
Leégett a gyertya, ki is hűlt talán,
Óriásénem csak emlék szobámnak falán. 

 4 éves voltam és abban reménykedtem, hogy egy napon nekem is lesz barátnőm..

16 éves koromban jártam egy lánnyal, de ebben a kapcsolatban nem volt semmi szenvedély. Úgy döntöttem, hogy életem hátralevő részét egy szenvedélyes nő mellett töltöm el.

A főiskolán rátaláltam egy szenvedéllyel teli lányra, de túl emocionálisnak bizonyult. Olyan volt, mint egy királynő egy jól megírt drámában: mindig csak sírt és öngyilkossággal fenyegetőzött. Elhatároztam, hogy egy olyan nőre van szükségem, aki stabilitást nyújt nekem.

25 éves koromra találtam is egy kiegyensúlyozott hölgyet, de eléggé unalmas volt. Abszolút megbízható jellemként semmi sem hozta lázba. Az életem egy nagy pangássá vált, úgy gondoltam, hogy izgalomra van szükségem. . .

28 évesen találkoztam álmaim nőjével, de nem tudtam vele lépést tartani. Egyik dologból a másikba kapott, sohasem állapodott meg semmi mellett. Zabolátlanul művelt mindenfélét és mindenkivel flörtölt. Legalább annyiszor éreztem nyomorultnak magam, mint boldognak. Azt gondoltam, hogy egy ambiciózus hölgy jót fog nekem tenni.

31 éves koromban rátaláltam erre a nőre. Ő valóban a földön járt. Összeházasodtunk, boldogok voltunk.

Olyan ambiciózus volt, hogy amikor elvált tőlem, mindenemet elvitte.

Most 40 éves vagyok, és úgy érzem, lelkileg is érett férfivá váltam. Egészen egyszerűen egy olyan nőt keresek, akinek kurva nagy mellei vannak. . .

" Még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az "Igazi" nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne "igazi". De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált. "

Popper Péter

Kell néha, hogy kiereszd a gőzt,
A gondot, bánatot messze-messze űzd,
Édeskés nedűket folyass torkodon,
Csak ne lenne másnap, az a kurva fájdalom.

 Róbert üzenete:

Korgó szívvel, kongó aggyal,
Lebeg egy lélek a semmiben.
Szemében téboly, hangjában éppoly
riadtsággal közli, hogy enni kell.

Távolban csillagok, szappanbuborékok,
Úsznak messze, s tűnnek el,
Zajlik a semmi, a látóhatáron
újabb égitestek égnek el.

Új hét indul, új küzdelem,
Felállok és azt képzelem,
A harc csak játék, nem vérre megy,
S nincsen lövés, mi félremegy.

Hívogat a végtelen,
Futnék én az égbe fel,
De vágyam, bűnöm visszatart,
S oly távol még a túlsó part.
Hol a fény lehetne fegyverem,
Elveszem vagy elnyerem,
De visszahúz az ingovány,
E bűzös láp, mi torz, silány,
Lélekölő kéjtenger,
Mi bilincsbe zárt rég engem.

-------------------------------------------------------------------------------------

Hívlak álom, jöjj elém,
S ha átöleltél könnyedén,
Elvihetsz majd messze engem,
Hol kék az ég és zöld a tenger,
A múltam végre nem ég bennem,
Élvezet lesz megpihennem.

--------------------------------------------------------------------------------------

Törött tükör, torz való, 
Kopott, kinőtt hintaló,
Mélyből síró kisgyerek, 
Szavát senki sem érti meg,
Emlékben úszó őszi kép,
Bennem él, de meghalt rég.

Egy utolsó post és vége,
A bloggolásból elég,
Hagyni kéne végre, 
A hülyeség égig ér.

Az idővel minden pókháló szétszakad, ez is.. Az utolsó pár hetem feltette az i-re a pontot.. bebizonyosodott, hogy jobban teszem, ha végre tényleg magammal foglalkozom és magasról szarok mindenkire. Barátok, haverok.. exek és esélyesek.. meg nem értések és félreértések.. hazugságok és félig sem igazak.. azt hiszem, magam mögött hagyom ezt az egészet és ettől a ponttól tényleg az ego irányít.. becsukom a pókháló nem létező kapuját, háromszor zárom rá, és olyan kurva messze dobom el a kulcsot, hogy az se találja meg, aki az alkoholisták között, az üveghegyen túl keresi. Mert amíg az ember megpróbálja megértetni magát és megérteni másokat, addig soha nem önmaga a lényeg. Hát, én megpróbáltam.

"Attól, hogy nem értenek, még nem vagy művész."

Nem is érdekel.. nem akarom már,hogy megértsenek, és az sem igazán érdekel h ki minek néz..művésznek, hülyének, beképzeltnek, dilettánsnak.. konkrétan magasról teszek rá.. mint ahogy arra is, hogy ki mit szeretne.. lehet bolondnak nézni, mert a szívem irányít, de ha faszságot csinálok, legalább vállalom, ha nem mondok le valakiről vagy valamiről, (bár milliószor azt mondtam), legalább eljutok oda, hogy bevallom, nem megy..az érzelem nem logikus.. de már nem is keresek benne logikát..továbbra is a szívem vezet, és kitartok amellett, hogy jól.. mégha mások szerint hülyeség is. Lehet fikázni, h megváltoztam, de ez egy állapot.. változtam..mert egyetlen dolog állandó, az örökös változás.. de lehetek elfoglalt, lehet hogy változom, de úgy érzem, hogy a barátaimnak továbbra is ugyanaz vagyok..(kellene, h legyek), mert szükség esetén úgy érzem, ugyanúgy számíthatnak rám. Ha nem így érződik, akkor nem csak bennem van a hiba. Tűnhetek határozatlannak, de ne az vesse rám az első követ, aki a saját határozatlanságával kiváltotta belőlem ezt. Mert minden akció reakciót vált ki. A dolgok sosem történnek véletlenül.

Leteszem a pontot a mondat végére, és továbblépek.. foglalkozom a számomra fontosabb dolgokkal..befejezem az elkezdett dolgokat, regényt, verseket, és belekezdek újakba, olyanokba amit már csak a magam örömére csinálok.. és nem kezdek el mínusz 10 ezni.. felesleges.. mindenki nullán van..de ott is marad..mert az esély az előrelépésre annyi, mint háromlábú süninek a hatsávos autópályán..csúcsforgalomban..:)

Ave Satan

Pók out

 Villámlik, mennydörög.. de semmi eső.. pattanásig feszült a levegő, és mégsincs megváltás..

Kábé ugyanez van bennem. Kavarog ezer érzés, ezer gondolat, és valahogy nem találok benne rendszert.. Kedves exem megfogalmazta..én a káoszban érzem jól magam..de most valahogy nem látok utat benne..még kanyargóst sem, nemhogy egyenest.. Valahol ugyanott vagyok, ahonnan indultam..és nem helyileg értem, mert az változik..de érzelmileg, és mentálisan visszaestem..

Belülről feszít szét ez a sok hülyeség, és közben nem érzem hogy lenne kiút..nem jön egy megváltó és főleg felszabadító eső, csak a dörgés és villámlás..

Nem nevesítek, nem tényszerűsítek.. jöttem valahonnan, megyek valamerre.. az út, ami ide vezetett kemény, rögös, kanyargós és sok volt a lejtmenet.. de egy hosszú és mégis jó út volt.. az előttem álló útból még nem sokat látok.. van pár ösvény, egy talán hívogat is, de pár lépés után megbotlottam, s bár lehet hogy én nem néztem a lábam elé, de nem biztos hogy még egyszer arra megyek.. a régi út nyoma mélyebben él bennem, mint azt gondoltam, s ez vissza vissza tér.. a többi ösvény meg... találsz milliót, ha jól körülnézel, de valahol mind visszahoz a középpontba.. lehet, hogy egy kis kitérő, lehet hogy egy kicsit nagyobb, de ugyanaz mind.. max egy sétára jók..

Mellettem párhuzamosan futnak utat, szép magas korláttal védve.. valamelyiknek még emlékszem az elejére, ott még korlát sem volt.. de már nem pálya.. másik már alapból korláttal védve csatlakozott mellém.. némi feszegetés után rájöttem, túl magas, és nem is akarom átmászni.. jobb tartani  a távot, és hagyni hadd kísérjen.. néha átszóróm utam szemetét egyikre másikra, s ott eltűnik..máskor onnan érkezik szemét, szépen kukába dobom vagy átalakítom használhatóvá.. újrahasznosítás..:) 

Nézem ezt a katyvaszt, amit ideszültem.. remélem rajtam kívül más is megérti, ha nem akkor legalább arra jó volt, hogy írtam..megoldás nincs, de szerintem erre is csak az idő a gyógyszer.. 

"Keresem az utam, néha keresem a bajt,
  És keresem azt, aki engem akart.."

Villámlik, mennydörög.. talán megjön végre az eső..

Nem jutott más eszembe.. de ez nagyon.. majd írok is, de ez kavarog egy ideje a fejembem hát megosztom:

" Késve tudom, de száz életre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy. Amikor visszaszületek, nem leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád. De megismerlek majd. És ha tudván tudom is, hogy én fogyok el hamarabb, akkor sem ugrom el többé a szerelem elől. Halál-ugrottam, és lezuhantam. Nem tudok megbocsátani magamnak: te bocsáss meg nekem".

off

 Egy dolog állandó, az örökös változás.. Lehet, hogy közhelyszintű, de igaz.

Újra helyzet van. Költözés lesz, külső, belső változásokon esek át. A dolgok igyekeznek egyensúlyba kerülni.

Miután kititokzatoskodtam magam, nekiállok :)
Legutolsó postom óta kicsit más típusú problémák merültek fel. Ezek egy része anyagi, és nem kis erőfeszítés lesz megoldani, de úgy tűnik, az ég, a föld, a pokol, vagy bármi néha lök egyet az emberen pozitív irányba..vagy csak a dolgok igyekeznek egyensúlyba kerülni :)
Egy régi ismerősöm, barátom pesten kapott állást és miután a lakását nem adja el, feldobta a lehetőséget hogy költözzek be, amivel jó pár forintot spórolok magamnak, és a lakás sem áll csak ott. Kaptam az alkalmon, így valszeg jövő hét közepén cuccolás. Nem kell túl messzire, ide egy utcányi. Szóval talán kissé jobb lesz az amúgy épp nem túl jó anyagi helyzet, bár mindezek mellett bizakodó vagyok, hiszen ez az évem melóügyileg nem alakul rosszul. Reméljünk még jobbakat.

A költözéssel megszűnik még pár gondom, hiszen a jelenlegi alvóhelyem, (mert otthonnak nem nevezem továbbra sem) némiképpen fénytelen, így 3 hónap után rájöttem, hogy miért ez a nyomott hangulat. Nem süt be a nap. Az új lakás szobája ellenben keleti fekvésű, negyedik emeleti, vagyis reggel premierplánban nézek a napba, egy nagy ablakon és az erkélyajtón keresztül :D Ugye hogy más? :) Biztos szebb "napokat" látok :)

Külső, belső: Na igen, folyamatosan sarkalatos pont nálam a külső.. néha magasról teszek rá, néha viszont a fejembe veszem, hogy rendet teszek magamon, magamban. Nem eldöntött, hogy a külső rendezés hat befelé, vagy a belső egyensúly sugárzik kifelé, és ez hozza a külső alakulást. A lényeg, hogy látványos optikai tuningon esem át éppen :D Némiképpen megrövidült haj, jövő héten érkező új szemcsi és valszeg kontaktlencse kombó próbálja feldobni amúgy is egyre újraépülő vizuális látványomat. Na persze ettől még nem leszek Casanova, már ami a külsőmet illeti. :) Belsőleg meg majd kiderül.. :)
Még némi alakítás a szakállon, kell egy új fülbevaló, mert már régen gyógyulok a lógós, elmebeteg mintás csingilingikre, szóval kellene valami dobókockás, vagy pókhálós, esetleg pókos, de majd meglátjuk hogy mit találok ki, és miből tudok alkotni valami szépet :) Ötlet van bőven, max csinálok többfélét :D Ide tartozik még, hogy miután rendszeressé tettem az edzért, a felsőtestem, fizikumom is rohamos gyorsasággal áll újra talpra, így már le merem venni a pólómat, persze még csak az üres lakásban. :) Na jó, nem.. Ellenben ez hozza magával azt, hogy sürgetőssé válik az oldalamon felkontúrozott halacska folytatása, így valamikor több felvonásban tű alá kell tennem magam, ami nem lesz egyszerű..mert azért ez kicsit fáj.. de ha már elkezdtem, legyen kész :D

Amúgy újfent megőrültem. Napok óta egy gondolat bánt engemet, hogy sürgősgyorsan kell egy motor. Az elmúlt napokban, hetekben némi időt eltöltöttem egy ER 5 ös Kawa nyergében és újfent belémvillant a felismerés, azért egy motor csak jobb, mint a zárt autó. És ez most eléggé mozgatja a fantáziám, bár a fentebb említett anyagi gondok még nem teszik lehetővé a gyors orvoslást, de van erre is pár ötletem, és azt hiszem utána is fogok futni a témának, hogy kiderítsem, hogyan lehet a leggyorsabban motor a formás popóm alatt :) Viszont ha eljutok odáig, az megint spórol, hiszen egyedül a városban közlekedni jócskán olcsóbb és gyorsabb motoron. Sőt, akár ketten is.

Én, Summmerrel ellentétben nem tervezek blogzárást, sőt, újfent megígérem hogy írok, és továbbra is tartom ,hogy magamról írok és nem azért, hogy legyen benne valami átvitt. :)

Ha átvitt kell, ott vannak a versek, de az íromány rólam szól..és igenis rögzíti pondrólétem napjait, heteit.:D De ha lepke leszek...:)

Elszállok.. aludni..:)

Kaptam egy kommentet az előző blogomra, mail ben Tőle.
Megosztom veletek, mint érintettekkel..aztán lesz, ami lesz.

Téma: mégsem bírom tovább

 hogy be ne szóljak, atyaúristen, te aztán hihetetlen vagy:D a blognak csak akkor van értelme, ha teszel bele valami átvittet, és az emberek nem csak a személyes kis baromságokat olvassák, mert hát azt elmondod te úgyis mindenkinek, mert nem nagyon bírod ki, h az orrukra ne kösd, akkor meg minek írsz magadról ennyit? íme a megfontolandó jótanács: ha feleannyit fogllakoznál magaddal, mint egy kiskirálynő a palotájában, akkor talán nem merülnél el feszt az önsajnálatban:) elolvastam az utcsó bejegyzést:) szándékosan nem írsz egy adott témáról.. hehe:) jahm, és még vmi, a csajok igazán cukikákat kommentelnek, de tudod, sztem egyiknek sincs igaza.. csak egy zseni találhat utat a káoszban, ha már a közhelyeknél tartunk, amit a pszichologus bölcsészpicsa írt:) a rendezett élet nem a te műfajod, és ezt te is tudod.. te a fejetlenségben vagy otthon, és az állandó zűrzavarban,  mert az nyugtat meg, és az ad biztonságot.. csak hogy értsd, miről beszélek, tudod jól, hogy minden embernek a legnagyobb feladat legyőznie önmagát, és szembeszállnia a benne uralkodó őskáosszal. pontosan tudod, hogy minden földi lélek ezzel kűzd, és azért érzed jól magad miközben fodrozódnak a hullámok, mert örülsz neki, hogy te legalább be mered ismerni, lehetetlen mindig egyenevonalban, egyenletesen menni (alias newtoni fizika). na itt az ihlet, nesze bazd meg, feladtam a leckét.

 Írnom kellene.. De egyrészt nem sok ötletem van, másrészt az előző két bejegyzésre sem sok reakció érkezett, így nem kaptam túl nagy motivációt.