Álmatlan

2010.08.28. 05:50

 Szobám falán óriás én,
Elcseszett nap torz reggelén,
Mozdulatlanná a fájdalom láncol,
S az asztalomon gyertyaláng táncol. 

Játszik a fény és játszik az árnyék,
Legbelül mélyen egy őrült vágy ég,
Érzelem táplálja, nem lohad soha,
E pusztító tűznek testem az otthona. 

Álmomban éltem és kevésbé égtem,
Magasan jártam és csak alig féltem,
Kerestem a szót, mi elmondja nekem,
Mi is az érzés, és mi a félelem. 

Az élet visszaránt, a szó hiánya fáj,
Kínomban mosolygok, groteszk ez a báj,
Leégett a gyertya, ki is hűlt talán,
Óriásénem csak emlék szobámnak falán. 

A bejegyzés trackback címe:

https://haloszovo.blog.hu/api/trackback/id/tr782253649

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

susogo arny 2010.08.29. 11:17:29

Hello! Erre tévelyedtem, és egész értékes dolgokat találtam, engedd meg, hogy ismeretlenül kommenteljek egy verssel:

Szabó Lőrinc: Hasztalan lázadás

Pillám alatt összetört ezer álom
s - szeretlek? nem szeretlek? - nem tudom már.
Túlságosan ragyogsz, elven álom,
s szerelmedet elbírni nem tudom már.

Gyűlölködve kiáltom: - Idegen kéz,
eressz! ne vezesd utam! megtagadlak! -
Mégis te formálsz ujjá, idegen kéz,
és csak nő az erőd, ha megtagadlak.

Nem tudom, mi történt... Talán az Isten
játszik velem s te vagy a fény szemében.
Ha eldoblak, megjelenik az Isten
s nehéz harag hömpölyög nap-szemében.
süti beállítások módosítása