Ennyi csak, mert ennyi ez...
2010.09.10. 00:07
Hülye fészbúk..kedvenc alkalmazásom használata mekkora törést tud okozni az emberben..Hányszor leírt és elmondott idézet tud újra és újra sebet ejteni, akkor amikor már azt hiszed, hogy nem...és mégis..Ezt kaptam ma lefekvéshez..és ugyanez a lebbenés a fájdalom, ami átfut rajtam amikor elolvasom és felmerül a sok régi kép..az arc, a mosoly, az érzés.. a lebbenés..:)
És már mosolygok..holott lehet hogy jobb lenne sírni, de ez most jobb..:)
Kaotikus, ide oda kapó gondolatsor, érzésből és emlékekből táplálkozó monológszerű lény..agymenetmormota..csak rág, csak rág..és lassan minden csontot elropogtat..:)
Aztán majd jól éhenhal..de addig...addig írok, gondolkodom, és érzek..a lebbenést..:)
*Szerelem. Ahogy a szél meglebbenti a függönyt. Nem a függöny, nem a szél. A lebbenés...* /V.F. Álomhajsza/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
