Öröktől..
2011.02.04. 12:40
Telefon csörren,
Szívem dobban,
Kanál zörren,
Pohár koppan.
A kijelzőn név,
Bennem egy érzés,
Annyi sok év,
És megannyi kérdés.
Hangja a régi,
Mit közöl sem új,
A lelkem érzi,
Múlik a súly.
Szó követ szót,
Szokásos körök,
Mondja a jót,
Aztán én jövök.
Beszélek múltról,
Beszélek vágyról,
Beszél egy útról,
És az álmodásról.
Szavakon forgott,
De érezni kell,
Tudjuk a dolgot,
Mi nem múlik el.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://haloszovo.blog.hu/api/trackback/id/tr922638392
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.