Korgó szívvel, kongó aggyal,
Lebeg egy lélek a semmiben.
Szemében téboly, hangjában éppoly
riadtsággal közli, hogy enni kell.

Távolban csillagok, szappanbuborékok,
Úsznak messze, s tűnnek el,
Zajlik a semmi, a látóhatáron
újabb égitestek égnek el.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.