Elszáll az agy, a szó kihagy,
Fárad a szem, azt hiszem,
Görcsben a gyomor, ez már a nyomor,
A balhé az enyém, elviszem.

Izzad az arc, kemény a harc,
Mozdul a kar, eltakar,
Nyílna a száj, de nem muszáj,
Már nem tudja, hogy mit akar.

Minden reggel, úgy kelek fel,
Hosszú a nap, és rossz a lap,
Amit az élet, amiben élek,
Leosztott régen, s a tét magas.

Lépked a láb, még megy legalább,
De lóg az orr, a vér felforr,
S forog a fej, hogy hol az a hely,
Ahol a helyzet nem komor.

 Izzik az ágyék, valami vágy ég,
Süket a fül, csendesül,
Felnyög a test, torzítva fest,
Megpihen, és lassan kihűl.

Minden reggel, úgy kelek fel,
Hosszú a nap, és rossz a lap,
Amit az élet, amiben élek,
Leosztott régen, s a tét magas.

Várok egy lapot, és kész a póker,
Kéne egy ász, de a halál a joker.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.