Miután megírtam a blogot, még ez jött belőlem..nem szép, inkább fájdalmas..:

 Kezdem látni a hajnali kelés pozitív oldalát. Fél 6 van, de túl vagyok egy teán vajaspiritóssal, plusz a kávémon. Hallgatom a rigók füttyét, és elgondolkodom, h mi a fenéért is vagyok ébren. 1 kor feküdtem, gondoltam kialszom magam, persze mértékkel, mert dolog ezer, idő kevés, de úgy mégis aludni kell. Hát nem.. Végülis nézzük tényleg pozitívan. Nem izzadva ébredtem 3 kor, nem rémálomból rémébrenlétbe csúsztam, csak felébredtem 3/4 5 kor, mint aki eleget aludt. Hmm..kinek mi az elég.. :)

De túlvagyok a reggelin, a kávén, és időben indulhatok a dolgomra, úgy hogy még odaérek a Lidl be nyitásra, hogy ne vigyék el a cuccot, amit az akciós listáról kinéztem :) 7 kor nyit :D

Valahol viszont szánalmas, hogy én, aki 8-9 előtt nem volt hajlandó felkelni, de nem is tudott, most itt ülök fél 6 kor a gép előtt, és félig halott aggyal hülyeségeken agyalok és próbálom a pillanatnyilag legszarabb helyzetet pozitívan szemlélni.

Mondhatni a helyzet változatlan. Vagyis szar..Hiányzás van és fájdalom. 
És tisztában vagyok vele, hogy ezért nem alszom. Elértem az állapotot, amin annyit nevettem anno egy régi Garfield képeslapon.

Reggel nem tudok enni, mert Rád gondolok.
Délben nem tudok enni, mert Rád gondolok.
Este nem tudok enni, mert Rád gondolok.
Éjjel nem tudok aludni, mert éhes vagyok.:)

Akkor vicces volt..most kicsit elgondolkodtató. Ha arra hajtok, hogy pihenjek, ez is jó út. Majd egyszer csak elájulok, és kipihenem magam. :) Vagy nem..

Amúgy a helyzethez képest meglehetősen feldobott vagyok, hiszen a melók alakulnak, olyan szinten pozitív híreket kaptam, hogy még magam sem hittem el, de majd ha ténnyé válik megosztom, addig titok :D, és már csak egyet kell aludni, hogy megkapjam a legújabb játékszerem..és lehet, h egyszerre kettőt is, ha lesz időm bemenni, és telót is cserélni :) Az majd kicsit feldob :)

Csapongok..mert pozitívumok ide v oda, azért fájok.. És dolgozom azon, h rendezzek mindent.. mert valahol remélem még, hogy kell.. vagy kellek? :)

Na de ez majd kiderül.. kicsit összeszedem magam, és mehetek a lidlibe. :D:D

Ave Satan

 Hehe..na ennyit a fittségről. Elfelejtettem címet adni neki, de így is felrakta volna..:)

Azé legyen neve a gyereknek..:)

 Good morning..:)

 A hajnal sosem volt az én időszakom. De miután csuromvizesen ébredtem 3 körül, és a telefonomon egy új üzenet várt, ami nem segített megnyugodni, csak még inkább felkavart, úgy döntöttem,  inkább gép elé ülök. 
A fejemben olyan káosz van, mint eddig még sosem. Az életem anyagi, karrieri része beindulni látszik, és mégis úgy érzem, összedőlt minden. Érzelmileg valahol ott vagyok, ahol a béka szellent. És bármennyit dolgozok, bármennyit alkotok, semmi nem vonja el a figyelmem a szívemben tátongó űrről. Azt hiszem vége. Egy hete még nagy reményekkel arról akartam írni, hogy bár mosolyszünet van, de minden követ megmozgatok azért, hogy visszaszerezzem a NŐT akit szeretek. Az este folyamán történt dolgok és azok folyománya  után mégis azt kell konstatálnom, hogy nincs kit, nincs miért, és nincs hová. 
A jelek azt mutatják, hogy továbbállt. És nem úgy mint eddig, hogy kikiabálta a végét, de valahol tudtuk mindketten, hogy nincs vége. Ez most más. Rosszabb, fájdalmasabb, és úgy érzem véglegesebb. És valahol meghaltam. 

Ő volt minden. Támogatott amikor padlón voltam, segített, ha kellett, lelkileg fizikailag egyaránt. Emlékszem, volt hogy még dolgozni is eljött velem. Eszembe jut az arca, a mosolya, és görcs fut végig rajtam. Nem mosolyog rám, nem néz rám úgy..az utolsó találkozáskor is már eléggé hidegen nézett, de azt hittem a harag teszi. Kezdem érezni, hogy most nem. :(

Csapongok..emlékek tolulnak elő, szépek, rosszak egyaránt. A körülöttem lévő világ minden egyes darabja, minden egyes szeglete Rá emlékeztet. Ha nem egy hónapja laknék itt, megfontolnám, hogy elköltözöm. Egy olyan helyre, ahol minden új. Eltenném a tárgyakat, az emlékeket egy dobozba, és majd egyszer soká elővenném. Vagy ha visszajönne. De erre vajmi kevés esélyt látok. És nem sok esélyt, nem sok lehetőséget látok a költözésre sem. Szóval marad a fájdalom egy darabig. 

Meg kell tanulnunk elfogadni azokat a dolgokat, amiket nem tudunk megváltoztatni..

És az utcán a rigók szépen fütyülnek..ezek is hülyék, hajnali háromnegyed öt van..:)

Pók out

 Rövid az élet!

 Na jó, szóval újra ráveszem magam, hogy írjak. Eltelt egy év, túl vagyunk egy szilveszteren, ami annak ellenére, hogy eléggé gyengén indult, elég jóra sikerült.  Kb. 31-e délig úgy tűnt, hogy rendhagyó szilveszterem lesz, és egyedül, gép előtt töltöm az éjszakát. Aztán a srácok közölték, hogy klub. Hova, máshová..:) Tömeg, videoDJ, ami annak ellenére, h eléggé bizalmatlanul kezdődött, a végére kiderült, hogy jófejsrác, és van normális zenéje is..:D Szóval tombolda Tankcsapdára. Pia nuku, öreg vagyok már gyalogolni, főleg újév hajnalán, tehát eprescappyvel is lehet bulizni.. J

Amúgy az elmúlt év végi zárásom eléggé felemásra sikerült, lezártam pár dolgot, véglegesítettem a kapcsolat végét, egy munkakapcsolat is befejeződni látszik, bár ott még vannak kaparások, de azt gondolom, hogy ami nem megy… pont, mint a kapcsolatok. Ha már sok a vita, veszekedés, félreértés, és nincs közös hangnem, akkor be kell fejezni..mivel rossz szájízzel nem lehet ezt sem csinálni.  Szóval oda is pont kerül hamar.

Emellett azért voltak ígéretes jelek is, ami talán hoz pár újabb melót, elkezdtünk egy videoklippen dolgozni, forgatás február végén, reményekkel tele, és talán ezzel a csapattal majd tovább is lehet menni. Mert ötletek vannak bőven, csak legyen egy csapat, akivel meg is lehet valósítani.

Emellett persze ezer dolog a fejben, dilemmák és új ötletek, millió út és millió remény. A több vas a tűzben elmélet előnyei mellett a hátrányaival is meg kell küzdeni, hiszen ha több dolgot csinálsz, többfelé osztod magad, az időd, a figyelmed. Ergo sokkal több energiát és jóval nagyobb koncentrációt igényel.

A fő kérdés a hónapra: elmenjek tetoválni egy szépségszalonba, vagy nyissak sajátot. Ami azért jóval nagyobb meló és falat, de pont ezért nem is egyedül állnék neki. Viszont akit ott szeretnék látni, azt még meg kellene győzni, hogy lépjünk. Remélem a legjobbakat. J

Újra megteszem a szokásos ígéretem, ha időm engedi többet fogok írni, e persze ez is képlékeny..:D

Addig pedig  Kibaszottul boldog új évet belétek..

Légy rossz, mert az jó Béjbi..

Ave Satan

Hát jó..Nekiállok.. írok pár sort, mert már nagyon érik és mert már nagyon ostromolják a hátsóm, hogy csak beszélek a blogolásról, de nem teszek érte semmit.

Vicces, mert nekiálltam, hogy akkor kiírom magamból az elmúlt idők történéseit, de most hogy itt ülök, azon gondolkodom, mivel is kezdjem. Mit is írjak, melyik részét elemezzem cseppet sem egyszerű, ámde szürke életemnek. Nekiállhatok az alkotónak, és elmondhatom, hogy haladok az írással, kész egy fejezet. :) Na jó, magában nem nagy cucc, de elkezdeni sokkal nehezebb volt mint hittem, így büszke vagyok magamra. Elkészült pár szobor is, bár azok pillanatnyilag inkább munkának számítanak, eladósorba kerülésük címén, mint művészetnek, alkotásnak. 

Beszélhetek az emberről, aki túl van egy lázas betegségen, és egy  - hümm.. - újabb szakításon..már nem mondom, hogy az utolsó..de remélem, hogy az. Apropó, ha már láz: Tudósok lázasan keresik a malária ellenszerét. :)

Tudom, szar volt. Mindegy. Most erre futja, majd lesz ez még így sem. 

Végigtoltam egy játékot, és rájöttem, hogy ami leköt, az mind túl rövid. Pont, mint az élet. Csak itt nem lehet halál után space t nyomni az újrakezdéshez. Bár, ki tudja, én azért reménykedek. És ha ott is okulhatok a hibákból, akkor következőre jobb eredményt futok.

Ha meg mégsem, akkor így jártam. Elszomorít, hogy kedvenc sorozatom csak fél óra, és az is hetente csak egyszer van. És persze, vadászhatok hozzá még feliratot is:D Mert nincs kedvem erősen fülelni, rontja a filmélményt. Tudom, erőltetni kéne az angolt. Majd.. :)

Megnéztem pár filmet, de ebből is csak kevés maradt meg. Egy ami mindent visz, az az Intim fejlövés. Persze, magyar film..és kb olyan is a film, mint a címe. Tehát jó. ajánlom.. :)

Na jó, már elég sületlenséget hordtam össze, mehetek tovább. A következő, remélem jobb lesz. Tartalmasabb, élménydúsabb. És hibamentesebb. Aprópopó, hiba. Nem szándékos, csak új a billentyűzet, és kicsit keménynek érzem. Néha kimarad betű, igyekszem pótolni, de ha mégsem sikerült, akkor sorry.. :)

Amilyen hirtelen kezdtem, úgy is érjen véget. 

Pók out

 Az előző post egy régi bemutatkozás volt, talán már van vagy 5 éves is. Azóta sok idő telt el, és nekiálltam, rávettek újra. Megint csináltam egy blogot. Hogy miért? Talán csak némi exhibicionizmusból, talán a jövő számára örök mementót állítva, talán, hogy kevéske időmet még inkább szétszabdaljam.  Nem tudom..

Ahogy azt sem, hogyan lesz időm írni ide, de majd igyexem, hiszen mindig arra van idő, amire szeretnénk. És persze azon is múlik, hogy mekkora lesz az érdeklődés.:) Mert bárki, aki ír, vagy bármiféle önkifejezési formát sportként űz, tudja, kell a visszajelzés. Aminek hiánya súlyos válsághoz is vezethet, szóval ha megkapom az igazolásokat, akkor felvértezve minden rossz ellen, folytatom. És a kritika is kell, szóval bátran rosszat is.

Végszónak egy idézet egyik kedvenc és példaértékű filmemből:

" - Az átlagos Howard Stern rajongó egy óra ötven percig hallgatja a műsort. Indok: Kíváncsi, mit fog még mondani. Egy átlagos Howard Stern gyűlölő kettő óra 30 percig hallgatja a műsort. - De miért? -  Kíváncsi, mit fog még mondani. "

Ave Satan

Pók out

 Ahogy a léghajóból kiszórják a nehezéket, hogy magasabbra emelkedjen, úgy vetkőzi le az ember a felesleges dolgokat, hogy tisztább, teljesebb életet élhessen és még inkább megvalósíthassa önmagát..

Valahogy így kezdeném, miután koromból már látszik, hogy nem épp tegnap kezdtem eme sárgolyó taposását.
Krisztusi korba lépett Sátánista, halálvágyó életművész..ez mind voltam, vagyok, de hogy mi leszek az még a jövő titka.. bár, már látom a fényt az alagút végén.. de miért dudál?? 
Na jó, poént félretéve, - már amennyire lehet, - igyekszem rövid összefoglalót írni erről a pár évről, amit magam mögött hagytam..

Lássuk csak.. Születtem, mint teljesen normális kisgyermek, de aztán valami elromlott.. már egészen kis koromban kitűnt, hogy valami baj van itt benn a fejben, de még nem volt annyira gáz. "Inkább rossz legyen, mint beteges.." szólt a bölcselet az öregek szájából.. Hümm, szerintem erre ők sem számítottak.. majd felnő, és helyrerázódik... hát, nem.. én nem vagyok olyan.. :)
Aztán nekiálltam rajzolni.. és azóta ez megy.. kezdetben vala a.. jah, nem.. az egy másik történet.. de az elején még csak papírra alkottam, aztán már mindenre, ami elém került.. így lettek az iskolai füzetek, könyvek külső - belső felén különböző minták, a falon, a ruhán, az ajtón, a különböző tárgyakon rajzok, többé-kevésbé sikerült alkotások.. 
Aztán jött a zene.. 88 ősze:  "Amikor kölyök voltam, 16 éves.." nah, ez sem igaz, bár részben de.. 14 voltam, és tényleg egy barátom cibált el, az akkor egyetlen, ilyen zenéknek is helyt adó Művházba, túl az óperencián és a vasúton.. A buli pedig jó volt.. még nem rock, de már valami hasonló.. az azóta is nagy kedvenc és alapnak számító Auróra talán első helyi fellépése volt, és ahogy a fent említett dal is folytatja: "És tudtam jól, hogy ez örökre fogva tart."
Azóta ez is erősen befolyásoló hatás az életemben..talán egy évre rá kezembe kaptam egy kazit, h ez új, hallgassam. Hogy mi volt rajta? Tök evidens: Tankcsapda.. még csak valami 25x másolt és gyengén hallgatható variáns, de akkor ez nagyon jó volt.. és jött, amit ez hoz magával.. lázadás.. aztán a zene és az akkor már alakuló rajz hozta magával, a többit. nekem tattoo kell.. meg motor, meg bőr és hosszú haj, és a többi..
és jött az első sírás.. katonaság.. a haj lehullt, könny kicsordult.. de hogy legyen benne pozitívum, meglett az első tattoo.. azt hagyjuk, hogy hogyan készült, hagyjuk hogy mit ábrázolt, de legalább volt alap.. seregben nem épp a tökéletes megoldásokról voltak híresek az emberek.. egy varrótű, egy kis cérna, meg némi pelikán tinta már elég ahhoz, hogy valaki tetováljon odabent.. főleg 15 évvel ezelőtt.. elkészült.. leszereltem, és már volt új cél.. eltüntetni, lehetőleg valami szép, és normális mintával.. :) 
Mission complete.. és persze a stúdió már hozta is magával azt, hogy az agy elinduljon.. és azóta is mozogjon...
Aztán pár csendes(?) és nyugodt(?)  év, amit azóta is felejtek..  különböző tévutak,  diszkók,  lányok, akik  nem feltétlen passzoltak, és tanulás.. suliban is, meg a tévedésekből is.. 
Ami maradt, az a rajz.. és a zene.. és az, hogy kell még egy két minta.. így ismertem meg egy barátomat, aki varrt még rám párat, és megmutatott egy két dolgot a tattoo ról.. ergo miért is ne csináljam én is.. rajztechnika alakult, a felszerelés megoldható, hely meg van rajtam.. :)
Azóta "Lakik bennem egy kisördög..", bár ő konkrétan a vádlimon lakik, mert vele kezdtem.. :)
És jött az a lány, aki komoly hatással volt rám.. és nem úgy.. :)
Tőle rengeteget tanultam, a dekor alapjait, a technikákat, és egy halom olyan dolgot, amit azóta is hasznosítok a munkám során..azóta dolgozom dekorban is, ami mára kiforrta magát olyan szintre, hogy lassan tényleg szó szerint érthető a "mindennemű dekor" kifejezés. 
És mellette a sport, ami pörgetett.. mászni.. a szó mindent jelentett, ami lényeges..
Hozott egy pár eredményt, egy  ipari alpinvizsgát, egy nagyobbacska tévedést, némi nevet a városban, egy újabb csalódást, és a konzekvenciát.. csak magadban bízz.
Azóta pedig dekor.. bár ezt akár kötélről is, ha kell.. hogy falat kell festeni, vagy autót, tetoválni kell, vagy matricát ragasztani, névjegyet tervezni vagy plakátot, belső design vagy kirakat, már mindegy.. a lényeg, hogy egyedi legyen, a vendég elégedetten távozzon, - lehetőleg úgy, hogy jó hírt visz - és főleg visszajöjjön, mert a legjobb reklám a vevő, aki legközelebb is engem bíz meg.. :)

Nos, ennyit rólam.. kicsit káoszos, kicsit ide oda kapó élettörténet, vagy amit akartok.. 
Ez vagyok én, viszont a mottó állandó:

"nem adhatok mást, csak mi lényegem.."