Hívogat a végtelen,
Futnék én az égbe fel,
De vágyam, bűnöm visszatart,
S oly távol még a túlsó part.
Hol a fény lehetne fegyverem,
Elveszem vagy elnyerem,
De visszahúz az ingovány,
E bűzös láp, mi torz, silány,
Lélekölő kéjtenger,
Mi bilincsbe zárt rég engem.

-------------------------------------------------------------------------------------

Hívlak álom, jöjj elém,
S ha átöleltél könnyedén,
Elvihetsz majd messze engem,
Hol kék az ég és zöld a tenger,
A múltam végre nem ég bennem,
Élvezet lesz megpihennem.

--------------------------------------------------------------------------------------

Törött tükör, torz való, 
Kopott, kinőtt hintaló,
Mélyből síró kisgyerek, 
Szavát senki sem érti meg,
Emlékben úszó őszi kép,
Bennem él, de meghalt rég.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.