Hajnali fájdalom
2010.04.16. 04:43
A hajnal sosem volt az én időszakom. De miután csuromvizesen ébredtem 3 körül, és a telefonomon egy új üzenet várt, ami nem segített megnyugodni, csak még inkább felkavart, úgy döntöttem, inkább gép elé ülök.
A fejemben olyan káosz van, mint eddig még sosem. Az életem anyagi, karrieri része beindulni látszik, és mégis úgy érzem, összedőlt minden. Érzelmileg valahol ott vagyok, ahol a béka szellent. És bármennyit dolgozok, bármennyit alkotok, semmi nem vonja el a figyelmem a szívemben tátongó űrről. Azt hiszem vége. Egy hete még nagy reményekkel arról akartam írni, hogy bár mosolyszünet van, de minden követ megmozgatok azért, hogy visszaszerezzem a NŐT akit szeretek. Az este folyamán történt dolgok és azok folyománya után mégis azt kell konstatálnom, hogy nincs kit, nincs miért, és nincs hová.
A jelek azt mutatják, hogy továbbállt. És nem úgy mint eddig, hogy kikiabálta a végét, de valahol tudtuk mindketten, hogy nincs vége. Ez most más. Rosszabb, fájdalmasabb, és úgy érzem véglegesebb. És valahol meghaltam.
Ő volt minden. Támogatott amikor padlón voltam, segített, ha kellett, lelkileg fizikailag egyaránt. Emlékszem, volt hogy még dolgozni is eljött velem. Eszembe jut az arca, a mosolya, és görcs fut végig rajtam. Nem mosolyog rám, nem néz rám úgy..az utolsó találkozáskor is már eléggé hidegen nézett, de azt hittem a harag teszi. Kezdem érezni, hogy most nem. :(
Csapongok..emlékek tolulnak elő, szépek, rosszak egyaránt. A körülöttem lévő világ minden egyes darabja, minden egyes szeglete Rá emlékeztet. Ha nem egy hónapja laknék itt, megfontolnám, hogy elköltözöm. Egy olyan helyre, ahol minden új. Eltenném a tárgyakat, az emlékeket egy dobozba, és majd egyszer soká elővenném. Vagy ha visszajönne. De erre vajmi kevés esélyt látok. És nem sok esélyt, nem sok lehetőséget látok a költözésre sem. Szóval marad a fájdalom egy darabig.
Meg kell tanulnunk elfogadni azokat a dolgokat, amiket nem tudunk megváltoztatni..
És az utcán a rigók szépen fütyülnek..ezek is hülyék, hajnali háromnegyed öt van..:)
Pók out
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
StarFire 2010.04.16. 19:54:52
Leírtad a szép dolgokat,de ez egy elég stilizált változat.Elhiszem,hogy fáj.Mondhatni tudom mit érzel.De ez a macska egér játék már évek óta ment,te meg nem hogy tanultál volna belőle,és kicsit keményítetted volna magad,egyre jobban elhagyod magad.
Talpra álltál:van munkád,végre elköltöztél otthonról,és most mégis nyávogsz.Pedig csak egy újabb lépés következik.
A te lelkiismereted tiszta,te mindent megtettél,küzdöttél...most ő jön.
Hálószövő 2010.04.16. 20:09:31
Amúgy jól vagyok..a lehetőségekhez képest. :D
Summmer 2010.04.17. 22:06:50
Azt hiszem ez most illik ide...
Nagyon hasonlít ez az állapot arra, amit én akkor éreztem, mikor a legelső barátommal szakítottunk. Tudtam, hogy már nem működik, mégis ürességet éreztem a helyén. Tehetetlenséget és diffúz fájdalmat éreztem a nap minden percében... A jó hír viszont az, hogy idővel ez elmúlik :) Addig pedig próbálj a barátokra, az új otthonodra, a jólmenő karrieredre, és minden másra összpontosítani, ami megerősít!
pusznyusz
Hálószövő 2010.04.17. 22:12:48
Amúgy köszönöm a vígasztaló szavakat..dolgozom, belemerülök, aztán majd kiderül mennyire sikerül. :)
jé ez rímelt:D
CSók